A teljes igazság

Tökéletes állapotában,
A teljes Tiszta Tudat állapotában
Az nincs tudatában önmaga tudatának.
A tudatosság megmoccan az Aum sóhajtásával,
És kezdetét veszi az álomteremtés.
Az tudatában van a létnek,
S örül ennek a tiszta létezésnek.
Az -elmerülve a tiszta „vagyok" szeretetében -,
Kettősségben fejezi ki magát.
A férfi-nő ikerjellegeinek egyesülése révén,
Az öt elem - éter, levegő, tűz, víz és föld - révén,
A három guna - szattva, radzsasz és tamasz - révén,
Az megnyilvánítja magát az időben.
Az álombeli téridőben
Az jelenségekként nyilvánul meg,
Formák millióit teremti,
Beléjük leheli az életerőt
És a mindent átható, immanens tudatosságot.
Ezen formák révén, boldog önszeretetben
Működik a tudatosság pradnyáként.
Az így megfogant érző lények,
Melyek merő képek csupán, - csodák csodája! - tárgyakként érzékelik egymást,
Maguknak alanyiságot tulajdonítva.
A pompás illúzióban mindegyikük Független döntéssel és akarattal rendelkező,
Különálló létezőnek látja magát,
Mind elfelejti korlátlan lehetőségét
A lényegi Abszolútumként,
Elfogadja korlátolt önazonosságát megjelenésként,
Puszta jelenségként.
Saját személyes cselekedeteiként
Magára vállalja a pradnyá működését,
Képzeletbeli rabságba veti magát,
S fájdalmat szenved és örömet él át! Ekkor jön el a jóságos Guru,
Telve kegyelemmel és isteni fénnyel,
És megmutatja neki, mi is valójában: Hogy aminek gondolja magát,
Az nem több, mint egy csepp férfimag,
Mely megtermékenyült az anyaméhben,
S melyben az érzés, a tiszta „vagyok",
A Tudatosság fénye szunnyad. Ez ő. Ezernyi neve ellenére
- Ráma, Krisna, Ísvara, Brahman -
Ugyanaz a tiszta „vagyok".
A Tudatosság fénye, a mahámájá
A nagyszerű káprázatban becsapja
És félrevezeti saját természetét,
Amíg a Guru nem mondja: Állj,
Lásd úgy magad, ahogy vagy,
Valódi dicsőségedben!
Eredeti állapotodon, az időtlen,
Abszolút Lényegen
Múló betegségként megjelent
A test és a tudatosság,
Spontán módon, minden ok nélkül,
A pradnyá működésének részeként. Kitölti a neki kiszabott időt,
S éppolyan spontán módon eltűnik, ahogy jött,
A tudatosság pedig többé nem lesz tudatában önmagának,
És beleolvad a Tiszta Tudatba:
Senki sem születik, és senki sem hal meg.
Ezt mondja Niszargadatta Mahárádzs
Közvetlen és egyszerű szavakkal:
Mi voltál, mielőtt szert tettél erre a testre?
Térj vissza a forráshoz, légy csendes!
Akkor a kereső eltűnik,
És a keresésbe merül.
A tudat nincs többé önmaga tudatában,
A teljességben, az egységben,
Kettősség nélkül vagyok Én.
Belátással és intuícióval,
Mély meggyőződéssel egyszerű megérteni,
Hogy Ez, ami van, túl van az értelem határain.
Az értelem csak a tárgyiasultat és a jelenségszerűt,
A jelenlétet vagy a hiányt foghatja fel.
De ami vagyok, az nem jelenlét vagy hiány.
A jelenlét jelenlétének hiánya,
A hiány jelenlétének hiánya
Vagyok „Én"!*

(Ramés Sz. Balszekár: A jelenségvilágon túl- Sri Niszargadatta Mahárádzs tanításai)

*Pradnyá: Önmagáról mint tárgyról nem tudó tudás, Tiszta Tudat. A magasabb tudatosságot is jelenti.

(A fenti tanítás a legjelentősebb és legtömörebb metafizikai szövegek közé tartozik. Tulajdonképpen mást nem is érdemes tudni, minden más csak függelék, szószaporítás.)

ROMANO GUARDINI (katolikus teológus, Verona, 1885-München, 1968)

Nagy vagy, Uram!

Nagy vagy, Uram, és fenségednek nincsen mértéke! Minden Te vagy! Mindent megtehetsz! Végtelen életed teljességében nem szorulsz rá semmire, hanem örök szabadságban nyugoszol! A Te hatalmad azonban nemcsak erő, hanem igazság és jóság is! És a Te Fiad nemcsak valóság, hanem szent értelem is!

Te olyanannyira vagy igaz, amennyire létező vagy; olyannyira vagy jóságos, amennyire erős vagy; és a Te valóságod, Uram, amely előtt nem állhat meg a miénk, teljesen egy szentségeddel, ó örök Fény! Így vagy „az Úr, az Isten, az Egyeduralkodó, aki van, és aki volt", és „aki" méltó, hogy fogadja a magasztalást, a tiszteletet és a "hatalmat".

Taníts meg, hogy megismerjem magasztos voltod titkát! Engedd megértenem, hogy az előtted való meghajlásban teljesedik ki a lényem! Csak amennyiben ez világossá válik számomra, annyiban leszek az igazság birtokosa. Csak akkor üdvözülök, ha így teszek. Örök Isten, ha téged imádlak, akkor vagyok biztos nyugalomban, s ha ezt nem teszem, életem ámításban és zavarodottságban vész el.

Ajándékozd nekünk, Uram, fenséged örömét! Ha az megvan bennünk, gazdagok vagyunk! „Dicsérünk téged, magasztalunk téged, imádunk téged, hálát adunk neked nagy dicsőségedért" imádkoztatja velünk az egyház; add kegyelmedet, hogy ezt a szív örömében tegyük! Ámen.

HAKUIN (ZEN-MESTER, Japán, 17. sz.)

A megvilágosodás himnusza

Minden élőlény eredetileg buddha.
Úgy van, mint a víz és a jég.
Víz nélkül nincsen jég.
Az élőlényeken kívül nem létezik buddha...

Föltárul az ok és az okozat egységének a kapuja,
egyenesen vezet a nem-kettősség és nem-háromság útja,
a nem-forma formáját formává teszi, haladás és visszatérés nélkül, mentesen minden mozgástól,
a nem-gondolás gondolatát gondolattá teszi:
az ének és a tánc szintén a dharma hangja.

Akadály nélkül nyílik a Szamadhi ege,
kereken ragyog a négyszeres bölcsesség Holdja,
Mire lehetne még vágyódni,
kinek mutatja meg magát a kioltódás?
Itt van a Lótusz földje,
ez a test buddha.

A szellemi és a világi emberekről

A nemes ember olyan, aki uralja magát és szereti uralni magát.
Hozzá lehetne tenni, hogy a nemes ember azt nézi, ami esszenciális a jelenségekben, és nem azt, ami esetleges. Látja a mindenekfeletti értéket a teremtményben és a Teremtő szándékát - nem mint valami többé-kevésbé megalázó véletlent és így fogja fel a formákon keresztül az Isteni Minőségek szabályait. Ez az, amit az Apostol szavai fejeznek ki: "a tiszta számára minden tiszta".

A hitvány ember olyan, aki nem uralkodik magán és retteg az önmagán való uralkodástól. A szellemi ember olyan, aki transzcendálja magát és szereti transzcendálni magát. A világi ember horizontális marad és megveti a vertikális dimenziót.

(...)

Az ember, aki engedelmeskedik a külső és belső normáknak, és aki így a tökéletesség felé törekszik, nagyon jól tudja, hogy azok között, akik nem tesznek erre erőfeszítést, vannak olyanok, akik túltesznek rajta a természetes minőségekben. De az intelligencia révén, ami nélkül nem lenne ember, fel kell ismernie eredendő emelkedettségét a világi emberhez képest, mivel szellemi erőfeszítése a metafizikai igazságra tör. Bármely erőfeszítés, melyet Istenért tesz, végtelenül túlsúlyozza a pusztán természetes minőséget, ami szellemi értelemben soha nem jön számításba.
A világi emberek mindig cinkosokat keresnek kicsapongásaikhoz és romlásukhoz, és ezért van az, hogy a szellemi ember olyan távol tartja magát tőlük, amennyire csak lehetséges, kivéve, ha apostoli küldetése van.
(Frithjof Schuon)

Olimpia 2024:
Sudra testaszkézis szentimentális nacional-egoista indíttatásból és üzleti megfontolásokból bámész csandalàknak, melyet tudatalászállító, demonikus megrontó ellenrítusok, ceremóniák és sugallmazások kísérnek és közvetítenek a média szennycsatornáin át az egész világnak. Cél a bamba tömeg előtrenírozása a legdeviatívabb szörnyűségekre, mindezt "A" normalitásként eladva, a nacional-egoisztikus ösztönök felkorbácsolása és figyelemelvonás a valóban fontos dolgokról.

Médiavadász kolléga szép verse:

Felizzik szívem amikor rám nevetsz,
tűnt álomnak tűnik csak a szenvedés,
kicsiny gyermek, te mindent megtehetsz,
szívedben szunnyad a létre-ébredés.

Te vagy, ki kézenfogva szelíden vezetsz,
mígnem feltárul a csoda-mesetáj,
pillangóvá égünk és király is lehetsz,
és sötét világunk oly messze már...

A kőfalak omlanak és rózsa nyit a romon
tünde-virágot, kedves-boldogan,
Az Öröm zászlaja leng a várfokon, Egymásra nevetünk. Már béke van.

Szemed tükrében kék virág ragyog,
Elszunnyad a romladékok kutyája,
S bár körülöttünk háborús romok,
Tárt kapukkal vár az Atya háza.

x x x x x x x

Romlandó ruhánk sokszor ránk feszül,
Szenvedünk egymástól s magunktól,
De ránk borul a Szeretet mérhetetlenül,
S megújulunk arany életborunktól.

Ne nézzük egymásban, mi múló,
Hisz létünk lényege a Fény maga,
És énünk múlása, a jó halálba hulló
Áldozat sugara - az öröklét záloga.

Legyünk ifjak és tiszta gyermekek,
És a múltba hulló rég kihunyt látomás
Ránk harmatozik újra, s a lelkeket
A tisztaság vize mossa át.

Vezess újra Szellem édeni tájon,
Követlek merre mész, mutass új hazát,
Törjünk át az ősi határon,
Lássuk meg új Napunk tündöklő sugarát.

Ne én, ne te: Egy legyen a nevünk,
A Szerelem izzítson mélyen, belül,
Új világra nézzen csillogó szemünk,
S a Tűzre bent, mely sosem szenderül.

S ha a távolokból szelíd zene úszik felénk,
És édes illatokat hoz a szél,
Ujjongjunk, mert feleszmélt álmából Ő,
Elringat, dúdol, mesél,
s megbocsát mindenér'.

Novalis a reformációról és az isteni eredetétől megfosztott tudomány vallás-ellenességéről:

"A reformáció a kor ismérve volt. Egész Európára nézve jelentőséggel bírt, mégha csupán az igazán szabad Németországban robbant is ki nyilvánosan. Titokban nagykorúvá lettek minden nemzetek kitűnő koponyái, s elhivatottságuk csalóka érzésétől fűtve még arcátlanabbul lázadtak a régi kényszer ellen. A régi típusú papságnak már ösztönből is ellensége a tudós; ha elkülönülnek, akkor a tudósi és a papi rend szükségképpen megsemmisítő háborút vív egymással; mert egyazon helyért viaskodnak. Ez az elkülönülés egyre markánsabbá vált, s minél közelebb került az európai emberiség története a diadalát ülő tudományosság korszakához, minél kifejezettebb ellentétbe került egymással a tudás és a hit, annál nagyobb tért hódítottak el a tudósok. Az általános megrekedés okát a hitben keresték, megszüntetését pedig a tudás átható erejétől remélték. A szent érzék mindenütt a különféle, addigi formája és koraérett személyisége miatti üldöztetéseitől szenvedett. A modern gondolkodásmód eredményét a filozófia névvel jelölték, s mindent odasoroltak, ami szemben állt a régivel, tehát kiváltképp valamennyi vallásellenes ötletet. A kezdeti, katolikus hit ellen irányuló személyes gyűlölet fokozatosan a Biblia, a keresztény hit, sőt végül a vallás iránti gyűlöletbe ment át. S még tovább - a vallásgyűlölet nagyon is természetesen és következetesen kiterjedt az enthuziazmus valamennyi tárgyára, rossz hírbe kevert fantáziát és érzelmet, erkölcsösséget és művészetszeretetet, jövőt és hajdankort; az embert a természeti lények sorában nagy nehezen legfelülre helyezte, a világegyetem végtelen, teremtő muzsikáját pedig egyhangú kerepeléssé változtatta, egy roppant malom kerepelésévé, amelyet a véletlen árja hajt és azon úszik tova, amely malom önmagában, építőmester és molnár nélkül, s voltaképp igazi perpetuum mobile, malom, amely önmagát őrli. (deizmus)."

(A kereszténység, avagy Európa)

Újraolvasva rovat:

SHYLOCK KÉSE

A baloldaliság semmilyen kulturális szellemiséget nem hordozhat, hacsak nem tekintjük már az antitradicionalitást is tradíciónak. A liberalizmus, szocializmus vagy kommunizmus képviselője az ember alatti ember, aki a folyamatosan változó történelmi szituációkhoz és konstellációkhoz igazodva, különböző álarcokban viszi végbe kultúránk pusztítását. Megbocsátható tévedésünk, ha azt gondoljuk: nem vagyunk baloldaliak, tehát mi mások lehetnénk, mint az ellenkezője - jobboldaliak. A pusztulást nem szabad, de nem is lehet ellenpusztítással akadályozni, késleltetni, a kultúrciklusokban nem működik a szemet szemért shylocki mechanizmusa.

A talán tévesen konzervatív jobboldalnak, esetleg szélső-vagy ultrajobboldalnak nevezett oszthatatlan Egy soha nem változik. Nem osztható se jobbra, se balra. Szellemiségünk iránytű-tengelye mindíg az ég felé mutat. Ha az Egy megbomlik, ha az északfok sugárzása gyengül, az alsóbb erők azonnal északkelet felé lendítik kultúránk világfa-tengelyét, magukkal rántva a titokzatos és-vakító fénye miatt- láthatatlan Északot jobbra és nyugatra: a sötétség felé, hogy láthatóvá alacsonyítsák a kiismerhetetlent. Addig kísérleteznek, amíg a hanyatló Nyugat egyre mélyebbre süllyed, és mindkét oldal a kelet-nyugati horizontális síkban tükröződik egymásban: ez az egyesülés
pillanata-az Eurokolhoz. A szellemsugárzás teljessége nem engedi az ördögöt kilendülni, meg se tud moccanni, és örökre délen marad.

A Nyugat gyűlöli a Keletet, mert nincs formája a Kelet gyűlöli a Nyugatot, mert nincs mélysége. Kelet feltartóztathatatlanul nyugat felé tör, beteljesítve fausti kultúránk alkonyát: a honfoglalások, vissza-honfoglalások a Nap lenyugvásának pályáját követik. Kelet felé nem lehet honfoglalni - a világ kozmikus ciklusait nem tudjuk átugorni vagy visszafordítani-, ha kivételesen mégis így alakul (Izrael), az az elmúlt és elpusztult kultúrák erőszakos, fanatikus és mesterséges bálványimádásába torkollik: a hal-kultúra kosimádásba, a kos-kultúra
aranyborjú-imádásba.

Vízöblítéses (vízöntő) latrina-civilizációnk minden értéket és értéktelent egybemos. A gyűlöletet: lelki és testi nyomorékságot, kulturális és nyelvi identitászavart, idegenség és másságmassza mitizálását, szexuális eltévelyedést, szellemtelenséget és tömegpszíchózist - egyszóval: a baloldaliságot szeretetnek álcázza. A szeretetet: a méltóságot, méltányosságot, megbocsátást, hazaszeretetet, hűséget, szellemi uralmat gyűlölködésnek és kirekesztőnek hazudja.

2160 éves kultúránk homokszemei lassan leperegnek. Az első homokszem -szent nemzés - pillanatnyi vertikalizmusa után az idő és tér egyre horizontálisabban terül szét jobbra és balra, az utolsó homokszem mégis a piramis csúcsára hullik. Csakhogy a homokórát meg kell fordítani, s a világ a feje tetejére áll. A férfiak femininné, a nők maszkulinná változnak, a négy őselem egybemosódik: a levegőt a föld kincseinek elégetésével pusztítjuk, a naptűz, a szféra megbomlása miatt, az élet alapját, a vizet pusztítja. Harcolnunk kell, de uralkodva a gyűlölet fölött (ez nem mindig sikerül) - a nemes harc nem gyűlöletből fakad- de nem a "keresztényi szeretet"-nek álcázott önfeladással s nem is a „mi jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket" nihilizmusával.
Csupán a szellem erejével.

(J.P.P.)
in: Pannon Front 10., 1997. október, 3. évfolyam 2. szám)