? Olvasónk levele. ?

Németországból hazatérve 2.rész

Nem akarok úgy tenni, mintha ebben a pár napban mindent láttunk volna, és egy teljes keresztmetszetet tudnánk adni a német társadalomról, na pláne a nyugati világról, de így is éppen elég beszédes dolog jött szembe, amelyeket nem lehetett nem észrevenni.

Először is, immár tényleg nem csak a -sajnos- mindig kevert lakossággal rendelkező, mindig is a multikulti felé hajló nagyvárosokban van feltűnően sok nem fehérbőrű alak. Tudjuk jól, a folyamat nem tegnap kezdődött, évtizedek óta ott vannak a török vendégmunkások, de mára mellettük olyan létszámban vannak afrikaiak, mindenféle arab népség, hogy ennek az országnak az esetében ténylegesen konkrét lakosságcseréről beszélhetünk.

Ennél is elszomorítóbb volt látni, hogy ezek a magabiztos, valóban férfias színesbőrű hordák nagyon sokszor ott cipeltek magukkal szőke, valódi német lányokat. Teljesen egyértelmű, hogy mindenféle liberális, feminista maszlag ellenére a nők azokat keresik, akikben még maradt férfiasság, a magabiztos alfahímeket. Aztán, hogy emellé mit fognak kapni még ezekben az esetekben, az már egy másik kérdés. A fehér férfiak többsége lesütött szemmel, vagy elbuzulva sunnyog a saját utcáin, elhúzódik a prédára vadászó színesek elől, és a belénevelt bűntudat miatt, talán még elnézést is kér, hogy egyáltalán létezik (bár nem biztos, hogy már sokáig).

Szívszorító látvány, hogy az egykori birodalom épített emlékeinek az árnyékában ott ülnek ezek az idegenek, és láthatóan már ők uralják ezeket a városokat.

A fehér lakosság vagy visszavonult a csigaházaiba, vagy néhányan antifának állnak, hogy tovább rugdossák a lejtőn Németországot.

Jártunk például egy Szeged méretű városban, ahol elképesztően sok színesbőrű volt természetesen, láttunk mecseteket, láttuk az iszlamizáció tüneteit, de sehol, semmilyen nemzeti büszkeségről tanúskodó matrica, felirat, apró jel nem volt. Ugyanakkor minden sarkon egy antifa matrica, egy antifa falfirka. Mégis ki ellen küzdenek? Hová ez a nagy lelkesedés? A harc nagyjából véget ért, nézzétek meg, hogy milyen remek világ megteremtésében vettetek részt, legalábbis, amíg el nem zavarnak, vagy le nem szúrnak a kedvenc migránsaitok!

És persze szivárványos zászlók mindenütt. A sátán uralta világ sérthetetlen szimbóluma mindenütt ott van. Érdemes lett volna egy felmérést végezni, hogy milyen arányban áll egymással szivárványos zászlók, illetve a német zászlók aránya. Hivatalos helyeken ez utóbbit szinte egyáltalán nem látni.

Persze a fehér németek is érzik, hogy baj van. Suttogva, szétnézve, hogy ne hallja meg senki, de az átlagember is elmondja, hogy látják ők is, amit mi látunk. Nem is tetszik nekik, de sajnos olyan mélyen égette beléjük az elmúlt 80 év, hogy bűnösök, hogy erősebb ez a bűntudat, mint a túlélés ösztöne. Maroknyi valódi ellenálló maradt, akiknek persze legnagyobb tisztelet jár. Olyan körülmények között harcolnak ők, amit elképzelni sem tudunk.

És talán itt érkeztünk el a lényeghez! Nekünk még van mit megvédenünk, van miért harcolnunk a becsületünkön túl is. Az, hogy nálunk még valamivel jobb a helyzet, nem a nyugodt hátradőlést kell, hogy eredményezze, hanem kettőzött erőt kell, hogy adjon a harcunkhoz, különben nagyon gyorsan eljöhetnek itt is olyan állapotok, amiket Németországban tapasztalhattunk.

Itt dörömbölnek már azok az erők, akik Németországot már teljesen elfoglalták. Nagy valószínűséggel ezek olyan folyamatok, amiket visszafordítani nem lehet, vagy csak kínkeserves áldozatok árán, jobb tehát, ha inkább útjukat álljuk még most.

Ha van súlyos üzenete számunkra ennek a pár napnak, akkor az csakis ez lehet.

Defend Hungary! Defend Europe!

? Olvasónk levele. ?

Németországból hazatérve 1.rész

Ahogy sok-sok ezer honfitársunk, így magam is Németország felé vettem az irányt, hogy a helyszínen bíztathassam a labdarúgó válogatottat, a most zajló foci EB-n.

Olyan mély benyomások értek, hogy úgy gondoltam érdemes lehet ezeket pár sorban közölni ezen a felületen.

Nos, a 2016-os franciaországi hadjárathoz képest az első jelentős különbség az volt, hogy mennyire megváltozott a válogatottat kísérő tábor. Jóval kevesebb volt a szervezett szurkolói csoportok aránya, és sokkal több az olyan ember, akik láthatóan turistáskodni jöttek, egy nagy kirándulás és buli mellett a meccsre is ellátogattak. Nekem egyébként ezzel alapvetően nincs bajom, miért ne lehetne ez így, még mindig jobb, mintha a Pride-ra járna ez a tömeg. Ugyanakkor tény, hogy nem volt olyan markáns a megjelenés, mint, amikor a lelátó itthoni harcosai mentek a tömeg előtt.

A meccsek történetét felesleges volna itt megírnom, ha nem akarja valaki követni az eseményeket, akkor sem tudja kikerülni, mindenhol ez jön szembe. Annyit talán érdemes megjegyezni, hogy ez a sokszor valóban depresszióra hajlamos nemzet szinte éhezik olyan élményekre, mint a skótok elleni meccs katarzisa. Amikor felrobban a stuttgarti stadion, és a fanzone is, amikor ismeretlen magyarok ugranak egymás nyakába. Nagyon is igaz, hogy a foci valami több mint egy sima sport, olyan húrokat pendít meg, ami messze-messze felette van a pusztán a zöld gyepen történtekre való reagálásnak.

A mindennapokban annyiszor érezhetjük azt a sajnos sokszor nagyon is megalapozott véleményt, hogy széthúzó nemzet a miénk, hogy alig-alig köt már minket össze valami. Nos, egy ilyen élmény, egy ilyen dráma (mert a skótok elleni meccs bizony az volt, méghozzá a legjavából!) felvillantja, hogy van még olyan pillanat, amikor egyszerre dobban minden magyar szív. Patetikus a megfogalmazás, de erről van szó. Aki abban a pillanatban, amikor Csoboth Kevin belőtte azt a bizonyos gólt, nem ugrott fel, és nem ölelte volna át az egész magyar nemzetet, annak sajnos az a rossz hír, hogy ő nem is tartozik oda.

Nem, nem azért, mert a focit mindenkinek szeretnie kell. Magam sem tudok már úgy lelkesedni ezért a sportért, és annak magyarországi működéséért, mint pár évvel ezelőtt, sajnos ezen a téren is minden csupa NER lett, ami ad egy kellemetlen műanyag szájízt az egésznek, de kit érdekel ez egy ilyen pillanatban?!

De, ahogy jeleztem, nem a fociról akarnék elsősorban írni, sokkal inkább arról, amit kint tapasztaltunk.

...

(Folytatása következik 17:30-kor!)

Jövő hétvégén megjelenés! A Vérszerződés is szerepel 1 dallal a lemezen, valamint Geri egy közös dalban is énekel!