📌 Íme az új időpont az "Így működik a fideszes média" címűkerekasztal-beszélgetésünkhöz.

November 18-án várunk mindenkit sok szeretettel a roppant érdekesnek ígérkező beszélgetésre.

📝 Olyan, belsős információkat is megtudhatunk a propagandagyárról, amiket eddig maximum csak sejtettünk. A meghívott újságírók testközelből látták/látják, hogyan működik (vagy éppen akadozik) a kormány által működtetett gépezet.

📅 Budapest, november 18. 19:00

📨 Az esemény regisztrációhoz kötött, jelentkezni az [email protected] email címen lehet.

#LégióHungária #LH

❗️Felmegyek a mélységbe – az utolsó 10 sorszámozott, dedikált példány várja tulajdonosát❗️

📖A zsebkönyv első 200 sorszámozott és dedikált példányából az utolsó 10 darab várja, hogy valakinek a könyvespolcára kerüljön. Karácsonyi ajándéknak is tökéletes lehet akár rokonnak vagy ismerősnek! A zsebkönyv 23 fejezete 154 oldalon oszlik el, a legszerteágazóbb témákban a természettől kezdve a jobboldaliságon át a labdarúgásig.

👉Beszerezhető a [email protected] email címre írt levéllel. Személyesen a Magyar Menedék könyvesházban Budán, a Márvány utca 48-ban. Az itt található néhány példány is sorszámozott, azonban a dedikálásuk elmaradt.

📷 A képet a Vörös-torony 2461 méter magas csúcsáról küldték, a háttérben pedig a Gerlachfalvi-csúcs látszódik.

Hosszú volt a tegnap, de megérte. 😎

📽️A hét elején érkezik a beszélgetés a Titkolt Ellenállásról, november 23-án szombaton pedig koncert a Barba Negrában!

❗❗❗

A német BILD információi szerint Jéna és Weimar között tartóztatták le Johann Guntermannt (31), az antifa terrorszervezet, a Hammerbande fejét.

Hetek, sőt, igazából hónapok óta alakítja a hazai közbeszédet annak a pedofil hálózatnak az ügye, melynek újabb érintettje Varnus Xavér lehet a Magyar Jelen információi szerint.

Egy valamit nem látok sehol az eltelt hónapok óta, ez pedig a hajnali házkutatásokról, őrizetbevételekről szóló híradások. Lakatos Márk hetek óta külföldön tartózkodhat, mégsem látom a police.hu körözési listáján a nevét, arcképét. Amikor az antifasiszta Egyed András számítástechnikai eszközein 70 ezer pedofil felvételt találtak, nem rárúgták az ajtót, hanem küldtek neki egy idézést, hogy ugyan fáradjon már be, ha lesz némi ideje egy kihallgatásra. A pokolba távozott, nem kár érte.

Lehetne mondani persze, hogy nem ismerem az eljárást, ne okoskodjak itt. A helyzet viszont az, hogy ismerem, mert volt már benne részem. A pedofil-ügyekhez képest egyszerű gyerekcsínyekért is volt, hogy még aznap csengettek egy „STOP LMBTQSTB” felirat felfújásáért. De ezen kívül is rengeteg esetet tudnék felidézni, amikor nacionalistáknál, szurkolóknál jelentek meg jelentéktelen ügyek miatt hajnalban.

Úgy tűnik, csak a pedofília, a gyermekek kihasználása és bántalmazása nem éri el az ingerküszöböt a rend őreinél.

Kitörés

Hetek óta zajlott az ostrom, a keletről érkező seregek teljesen körbevették a várat, minden kivezető utat lezárva. A várvédők és a bent rekedt civilek is elgyengültek már, talán csak a hitük volt az, ami még mindig tartotta és a további küzdelemre kötelezte őket. Könnyű lett volna feltett kezekkel kisétálni. Kintről folyamatosak voltak a vár feladására és a megadásra szólító üzenetek. Hiába. Ezek talán csak még dacosabbá tettek mindenkit, aki odabent rekedve fegyverét szorította. Nagyon is jól tudták, mi vár azokra, akik megadják magukat…
Nem kértek sem a keletre hurcolásból, sem a kegyetlen, megalázó halálból. A kettő sokszor nem is állt olyan messze egymástól. Állva akartak meghalni, csatában elesni! Ahogy európaihoz, magyarhoz, katonához illik. A várfalnak támaszkodva van idő elmélkedni. Felidézni jót és rosszat, barátot és ellenséget, ifjúkori szeretőket, akikkel olyan más volt a napsütés. Számot vetni múltról, elmerengeni a jövőn.
A félelem ilyenkor természetes. Nem az a gyáva, aki fél, hanem az, aki felett ez az érzés veszi át a hatalmat. Érezték a tetteik súlyát, hogy mi múlhat a kitartásukon. Magyarországot és Európát védték a keletről érkező hódítóktól, akik egy új rendet, új kultúrát hoztak magukkal. A vár helyzete, ahova beszorultak, a napok múlásával egyre reménytelenebbé vált, és ezt nyomasztóan érezték a bent lévők is. Nyugatról már nem várhattak segítséget. Magukra maradtak ott, a szikár várfalak között. Nem tudni, mióta érlelődött a gondolat, nem tudni, milyen reményeket fűztek hozzá. Azonban megértették, hogy egyetlen lehetőség maradt a megadáson kívül: a támadás! Magukhoz vették megmaradt fegyvereiket, talán felvették a legszebb katonaruhájukat, és vártak. Sokan rózsafüzérrel a kezükben kerestek lelki erőt elgyötört, fáradt testüknek. Feszült, félelemmel és izgalommal teli pillanatok ezek, amelyek soha nem akarnak véget érni. Lelassul minden. Mindenki egyetlen parancsra vár, mégis hirtelen és robbanásszerűen hasít a levegőbe, amikor az megérkezik: kitörünk! Támadás!
Szinte mindenkit lekaszaboltak már a várkaput elhagyva. Áldozatuk mégsem volt hiábavaló, hiszen katonaként az utolsó leheletükig harcoltak, a megadás és a gyávaság helyett a harcot és a becsületet választották! Ezért pedig az utókor ma is hálával és elismeréssel tekint Zrínyi Miklósra és hős katonáira, Szigetvár, Magyarország és Európa hős védőire!